Vidám zsivajban
Mosolynak dallamában…
Elzárt rabmadár
*
Fájó a múltam
Erdőn, réteken jártam…
És elnémultam
*
Szürke sár a táj
Madár is rikoltva száll
Fáj! Ó… A magány
*
Madár a fészkén
Fészekben három fiók
Egy eltűnt… Szomorú
*
Megfagyott tükör
Elválaszt világokat…
Élet… Merre vagy?
5 hozzászólás
Szia Falevél!
Soha nem felejtem el, hogy amikor regisztráltam, te voltál az első, aki szólt hozzám. Azóta egy évnél több is eltelt, évszakok jöttek, mentek, a falevelek szivárványosan változtatták színeiket.
Bevallom, a haikuk világa távol áll tőlem, talán azért, mert bőbeszédű vagyok, nem tudom egyszerűen kifejezni a gondolataim. Ezt nevezhetném foglalkozási ártalomnak is, mert ahol dolgozom, elengedhetetlen a szájbarágós módszer a cél érdekében.
Az öt haiku, amiből csokrot kötöttél, egyenként is marja a lelket, ezt még én is érzékelem.
Így együtt hatásosabb, mert az apránként adagolt magány méregként hat, megsemmisít.
Örülök, hogy megtaláltam füzéred, jólesik viszonozni kedvességed, már csak azért is, mert egészen biztosan fantasztikus, ami itt fent olvasható.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon kedves Tőled, hogy emlékszel…:)
A haikuhoz én sem értek… Nem is túl sokat olvastam ebben a műfajban… Most talán önmagam csöndjét egy-egy haiku-sóhajjal tudom enyhíteni…
Szívből köszönöm kedves hozzászólásodat!
Szeretettel:Falevél
Fájó érzések törnek fel soraidból. A magány, az elszakadás, mind mélységes kínokat váj a lelkekbe.
Haikucsokrodat örömmel olvastam!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Fél-x!
Köszönöm, hogy itt jártál… Olvastál… És beírtál a "vendégkönyvembe:)!
Szeretettel: Falevél
Kedves Falevél!
Mennyi érzelem és fájdalom!Szomorúan szép.
Barátsággal:Linda