Érzések

Üldözött vad képe dereng
a vak homályban…
susogó hangok, tépett,
szakadt virágok
Új kikelet vár reám
…Valaki, ki lelkemnek hű barátja tán
lát ő, ahogy más senki
néma csend öleli át a tavaszi esőben
a nyár hívó szavát
s őt is
szememmel ölelem
miközben nézem, figyelem
magamat ő benne látni vélem.
Sajgó lelkemnek gyógyírt kínál
szíve minden szeretetével
támogat, s mosolyt csal reám
És kérdem én…
Mit adhatok?
E pár sort, mit kevésnek találok…
Most már tudnod kell: El nem engedlek
Téged a szívembe rejtelek
nem lophat ki senki, semmi
jól jegyezd meg, hisz most vésem le:
ÖRÖKKÉ BARÁTOM, AKIT ÉN NAGYON SZERETEK