És hajnalban

Ne üzend meg, hogy visszajössz,
anélkül is tudom,
egyik éjszaka átjutsz majd
az ellenőrző pontokon.

Bóbiskoló, hanyag sereg
őrzi e négy dimenziót,
őket te könnyen átvered,
nem tudják meg, neved mi volt,

nem is kell hozzá útlevél,
se testi lét, se képzelet,
csak körülölelsz hirtelen
és érezhetem mindened,

ahogy akkor, majd most is úgy,
ahogy azt hittük, végtelen
a nyílegyenes gyalogút
végig az egész életen,

ahogy sokszor, majd most is úgy
szorítasz, ringatsz legbelül,
hogy ne fájjon: az ember itt
milyen alkukra kényszerül.

Ne üzend meg, hogy visszajössz,
a postánkat figyelhetik,
ezer trükkel uralják ők
az életet, az egyszerit,

nem engednek szabályszegést,
szerelmet, hitet, vallomást,
elpusztítják a verseket,
elfojtják a feltámadást.

És hajnalban, ha súgod, hogy
tovább maradnod nem lehet,
a fényben megkapaszkodom,
s megyek veled. Veled megyek.