Esküvő

Hófehér fátyol, mely omlik a vállára,
s hófehér ruhában megy Isten házába.
Hófehérre váltott illendőn a táj is,
szőnyeget terített hóból, óriásit.

Bár a naptár szerint csak November vége,
sietve tett csodát a tél őfelsége.
Halvány pírral arcán lépked a menyasszony,
nagy nap ez a mai, most lesz lányból asszony.

Mellette a férfi, aki őt kíséri,
s a templom oltárnál hűségét ígéri.
A karikagyűrűt ujjukra felhúzzák,
immár egybekelve egymást megcsókolják.

Mert férj és feleség vagytok ti már mától,
hát köszönjetek el az örömanyától.
Sok örömben, s gondban nevelte leányát,
hálás szavaitok illessék munkáját.

Hófehér ruhában vonul a menyasszony,
könnyező két szemét takarja a fátyol.
S a bánat könnyei örömre váltanak,
hisz legszebb álmai valósággá váltak.

Csillogó hópihék vidám táncot járnak,
mulat a násznép is, s a koszoruslányhad.
Egész éjjel tartott a víg lakodalom,
így lett lányból mára boldog férjes asszony.