Eső

Szürke lett az égbolt, eltűnt a kék ég
Elbújt a napocska;- Ne menj! Maradj még!
Kitárom két karom, ölelni akarlak!
Esőpermet mossa csalódott arcomat

Oh te kedves vándor! Állj meg egy szóra!
Szomorú szívedet könny ne áztassa!
Sóhajod hozzám száll, és én rohanok
Nyári zápor vagyok, s életet hozok.

Öntözöm a zsenge harmatos füvet
Táplálom a fákon kipattanó rügyet!
Az öreg platánfa árnyékában pihenj
Látod? A napsugár neked táncot lejt!

Az élet vizét adom cseppenként neked!
Így gyógyítom lassan, sajgó sebeidet.
Nyári zápor, enyhülést hoz neked,
Sóhajom a szellő, szárítja könnyedet.

2013/03/13
Budapest