Este van a kisszobában,
Ágy alatt egy cipőpár van.
Pihenni tért a mackó már,
Lenyugodott a mesevár.
Életre kél a szúnyog – kár.
Nem hagyja aludni mamát.
Csapja, s a falon nagyot csattan,
Lenyugszik ő is örökre, babám.
A tévé süket, képcsöve hallgat.
Álomlétben van az új kaland.
Az a világ csakis, s csak a tiéd,
Te mozgatod a tavaszt, s a kis fényt.
Gyors korán lesz, akkor ébredsz,
Véget ér az álomléted.
Új világ vár reggelente,
Ha kicsi lennél; mondanám:
– tente.
2 hozzászólás
Az első versszakkal tényleg aranyos gyerekversnek indul, de aztán a gondolatisága ill. kifejezésmódja is kissé felnőttbe fordul, és a szerkezet, ritmus is szétesik. Szerintem, ha gyerekversnek számod, az első versszak hangulatát és ritmikáját kéne továbbvinned az egész versben.
Üdv,
Poppy
Egyetértek az előttem szólóval.