Lassan lemegy már a Nap
De bennünk a tűz vidoran pattoghat.
Még itt-ott megcsillan
a víz tetején a remény, de lassan,
lassan a végére ér.
Aranyló gömböket fúj a szél:
cseppek, miket a vízből a partra
ezer angyal kísér.
Csend borul már a tájra,
elnyugszik minden, s béke,
szelídség lesz a vára.
Benn az erdőben egy béka kuruttyol,
farkas vonyít, s egy őz magányosan,
árván kóborol.
De őrá is most százan vigyáznak:
az erdő maga,
s a szeretet mágiája.
Hiszen egyedül
soha nincsen senki:
Mindig vigyáz rád az,
miben a szíveddel
a legjobban tudsz hinni!
2 hozzászólás
Hangulatos vers, s van néhány kifejezetten jó kép.
Nagyon szépen köszönöm, igyekeztem! : )