Hangulatokból szőni fátylat,
s ráadni Kedvesre vasárnap.
Lággyá simítani az estet,
ha Éj az égre holdat festett.
Száz és száz apró mozdulattal
lopni szívébe fényt tavasszal,
s minden évszakban, ha a csendbe
csak óra pendülése cseng be,
s áhítat kúszik rátekintve
tétován, lassan ereimbe,
mert rátaláltam a kedvesre,
hogy tűnt reményem megkeresse,
s a véletlen, lám, úgy akarja,
ő legyen vizeim túlpartja…
Estelente
By Haász Irén
9 hozzászólás
Ebből a hangulatból szép verset szőttél, jó olvasni 🙂
Üdv: Klári
Köszönöm, kedves Klára!
Várkonyi Ágnes tolmácsolásban itt meghallgatható is a vers:
http://cinke.origo-haz.hu/hangzoanyagok
Kedves Irén!
Nagyon szép a versed, az utolsó sor méltó korona rajta.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm, Ágnes. Az utolsó soroknak ez a dolguk, örülök, ha itt sikerült…:)))
Magával ragadott versed hangulata, kedves Irén.
Nagyon szép lett!
Szeretettel!
Ida
Köszönöm figyelmed, kedves Ida!
Kedves Irén!
Olyan nyugalmat áraszt a versed, annak ellenére, hogy tele van érzéssel, mint egy szép, meleg, illatos, nyári este.
Jó volt olvasni! Ragályosan árasztja a szeretetet és a kedvességet az olvasóra. 🙂
Judit
Juditkám, örültem szavaidnak! Ölellek.
Kedves Irén!
Mesterien szőtt gyönyörűség a versed!
Gratulálok hozzá!
Szeretettel:dalmay