Szótlan kezdem számadásom
e fehérbe vetett vászon ágyon.
Térdelve az oltár előtt,
meghajolva színed előtt.
Fogadd el e kérlelő imát
mit elveszett gyermeked hozzád kiállt
Hallgasd meg bűnömet
bocsásd meg vétkemet
Hol akarat és értelem
azt én nem győzhetem,
ítélek és vádolok,
ezért tartok bűnbánatot
Csalárd és rút hatalom,
egy meggyilkolt bizalom.
Elvesztett szerelem,
s megnyert gyötrelem
-kérlek Atyám, szánd meg szolgádat-
oltalmazd lelkem gyönge álmait
csókold le orcámról e keserű könnyek láncait
Temesd belém e halódó hold hajnali árnyait
s hallgasd egy kérlelő nép őszinte vágyait.
A Szűz oltalmára várva
kérlek, tekints hazámra.
Vedd védőn a Te kezedbe,
s így vezesd majd színed eleibe'
szemfedőm ha a végén lezárul
talán elém is a Te világod tárul.
Bűneimet eléd tártam,
Tudom mikor, s hol hibáztam
5 hozzászólás
Szép betekintést láttam az esti imádba. Köszönöm az élményt.
Barátsággal Panka!
Kedves Gábor!
Igazán szép az esti imádságod, s a hazaszeretet is helyet kap benne. Azt hiszem, azért sújtja hazánkat az ég, mert erről, az imádságról már megfeledkezik a nép.
Kicsit jobban oda kellene figyelned a vers megjelenésére, a küllemére is. Egyébként a verseknél is érvényes, hogy pontosan, a magyar előírásoknak megfelelően mondatokban kell fogalmazni, tehát mondat első betűjére vonatkoztatva, és a mondat lezárására is érvényes ez.
Üdvözlettel: Kata
Szép ima!
Az a legszebb, hogy nemcsak önmagadról szólsz benne…
Köszönöm a bátorító szavakat és a jótanácsokat, igyekszem csiszolni magamat..
Fohászodhoz szeretettel gratulálok!
Noémi