Az este bársony takaróját
Szép lassan leterítette.
A madarak sem trilláztak tovább,
A virágok a szirmaikat megigazították,
S csendben álomra hajtotta a fejét a világ.
A sötétség kúszott egyre tovább,
Betakarta a földet és a fát.
Hálóruháját mindenki felöltötte,
A virágok fázósan bújtak össze.
A hold mosolyogva nézett körbe,
Sárga fénye mézként csurgott le a földre
A csillagok belepték az égboltot,
Mindegyik vidáman ragyogott.
Az este bársony kendőjét
szép lassan leterítette,
beborítva sötétséggel a földet,
nyugovóra tért a természet.
6 hozzászólás
Kedves hundido,
alapvetően nagyon tetszik – a természet mindig csodálatos téma.
"A virágok a szirmaikat megigazították" – ez lett a befutó sor nálam 🙂
Szívesen olvasnám nem rímes változatban is…
Gratulálok, Jodie
Én is nagyon szeretem a természetet, s ebben a versben nagyon szép képeket tártál elénk.
Mivel nem formáztad szabályos versformába, azt ajánlom (én is meg szoktam jegyezni vagy a cím alatt, vagy a megjegyzésben), hogy szabad formájú vers.
Örülök, hogy elolvastam.
Szeretettel: Kata
Szia!
Miközben olvastam versedet, jártam képzeletben az erdőt,és szép lassan rám sötétedett.
Igazán tetszett.
Üdv:Selanne
Sziasztok!
Köszönöm, hogy elolvastátok, értékeltétek a versemet. Amit javasoltál Kata, majd odaírom. Üdv hundido
Szia!
Szép képeket láttál és szépen leírtad.Tetszik, a természetről írni hálás dolog mert csak nézni,hallgatni kell és úgy jönnek a szavak…
Gratulálok.
szeretettel üdv:hova
Köszönöm. Igen, hálás téma a természet.
Kedves Jodie!
Megszületett a Napvirág, amit kicsit ez a vers is ihletett. Remélem az is elnyeri majd a tetszésedet. Üdv hundido