Elsimul az este
sötét homályában,
feketén nyújtózva
csendes magányában.
Néhány fénylő csillag
kíváncsian villan,
felhőuszály mögül
néha földre pillant.
Bújkáló telihold
mélán széjjel tekint,
visszahúzza fátylát,
s elrejtőzik megint.
Valahol egy kutya
vonyítása hallik,
lassan némul az is,
s minden mélyen alszik.
Elcsendesül immár,
pihen a fájdalom,
szétterül az éjben
végtelen nyugalom.
12 hozzászólás
A Nehéz napok után, az esték tartogatnak még olyan pillanatokat, amikor átgondoljuk újra.
Az éjszaka járhat megnyugvással.
Marietta
Kedves Marietta!
Szeretem a csendes, nyugodt estéket!
Köszönöm!
Szép pillanatkép.
Köszönöm Csaba!
Ez nagyon szép és megnyugtató!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt!
Köszönöm, hogy olvastad!
Kedves Judit!
Csendes, nyugodt esti pillanatok. Kívánom, hogy sok ilyenben legyen részünk.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Egy szép este nyugalma mindennel felér!
Nagyon Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Szia Judit! 🙂
Beszédesek a képeid, álmélkodom rajtuk. A sorok meghitt hangulatúak, elsimuló, nyugtató jellegűek. A záró szakaszt kiemelem, mind közül ez fogott meg leginkább.
Olyan a vers, mint egy altatódal. Csendesen lágy. 🙂
(Azért azt megjegyzem, hogy a "bujkál" szó így helyes.)
Rendkívül szép vers, öröm volt elolvasni! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin, ki fogom javítani!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szép esti pillanatok. Szinte éreztem az este nyugalmát!
Szeretettel:Ági
Köszönöm Ági!
Szeretettel, Judit