Előttünk titkok kövezte út
És árnyak teste suhant át a parkon,
De nézd, halovány sugárkévéket
Tűz fáink kontyába az alkony:
Tűnő, opál és vörös ragyogást,
Mely nem evilági fények földi mása,
S porladt csontjaid hússal szőtte át
Sírkertünk esti lélekvándorlása.
Szövetté s testté. Idők illata
Lebbent hajadról, s mélység síri csendjét
Törte meg sóhajod, mint napfényt a lepkék,
Hangodat fülem beitta szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy eme áldott hant a te drága tested,
Melyben istennő szállt e földre le
S ott alant az ő lelke reszket?
Igézve álltam, hisz ez feltámadás,
Míg percek teltek, földrögök görögtek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláid lassan felvetődtek,
Én éreztem: szívedbe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Kiapadt erek útjain a vér,
S ím felragyog a fénye: csodás két szemednek!
2 hozzászólás
Szia alberth!
Nem titok, hogy én vagyok az egyik leghívebb olvasód, ösztönös és tudatosan mély irodalmi értékeid is folyamatosan figyelemmel kísérem, sőt, fel is használom mindennapi tevékenységemben.
Ez a vers lenyűgözött.
Hangulata, érzelmei, gondolatai komoly hatást gyakoroltak rám, mert ez az evokáció szerintem kivételesen jól sikerült. Esztétikailag nagyon rendben van. Valószínűleg beleköthetnék itt-ott, de engem annyira megdöbbentett és elvitt a hangulat, hogy csak örülni tudok annak, hogy ezt a verset megírtad.
Köszönöm az élményt, no meg azt az arcod, amit ritkán mutatsz meg nekünk.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm az értékelő véleményedet! Bizony igaz, hogy mélylírai verseket ritkán írok, mert szeretem a könnyed témát is. Talán majd ha a nyugdíjas kort elérem, s időm és nyugalmam is több lesz, mert azért szeretem a lelki mélységek szintjét versbe foglalni, az az igazi költészet valójában. Most nem reagáltam sokáig, mert nagy munkában voltam, valószínű hogy egy saját kötetem fog megjelenni ősz vége felé, s próbáltam összeszedegetni az interneten szerteszórt verseim javát, s épp most van a munkahelyen is a tankönyvdömping. Ezért minden szabadidőm szinte a versek összegyűjtésével telt, méghozzá kapkodva.
Szeretettel: alberth