az arcodon lüktető parázs
-én vagyok.
Míg vágyaidban mélyül e nász
s az eggyé válás zúgó fohász
-én vagyok.
Míg csillapítod mohó szomját
s nem ajzod fel lelkem zaját
-én vagyok.
Míg körülöttünk égő világ
s hasadt törzsemen Te vagy az ág
-maradok.
Észrevétlen..
8 hozzászólás
Egyszerűen szép.
Szeretettel gratulálok C.
Noémi
Köszönöm, Noémi, örülök, ha tetszett!
Szia: C.
Én sem tudok többet mondani: megragadó…
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Örülök, ha így látod..
Szeretettel: C.
Gyönyörűséges vallomás!!!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, kedves Ica!!
Szép napot Neked!
Szia, annak ellenére, hogy ez a vers közel sem a nyugalomról szól, hihetetlen nyugalmat áraszt.
Nagyon tetszik a gondolatvilága, a felépítése, a ritmusa és nem utolsó sorban a sorok közötti tartalma.
Jó érzés volt olvasni!
Üdv és grat. Gy.
Kedves Gyömbér!
Köszönöm az észrevételed, és nagyon örülök, ha tetszik Neked!
Nem a nyugalmat akartam kifejezni benne, de talán a biztonság és állandóság adta nyugalom valahogy mégis csak átjárta. 🙂 Hála érte a Páromnak! 🙂
Nem nagyon mennek nekem a könnyed versek, mindig közelebb állt hozzám a másik véglet.
Legyen szép napod, üdv: C.