Félreértések láncszemein lépkedtem
végzetem felé, melyben a szerepem
csak statisztálás volt. Minek az ádáz
küzdelem, melynek bére az önalázás?
Kilesni nem akartam vágyam ablakán,
melyet oly vastagon szőtt át a homály.
Beszűrődő fény vakította racionálisan
gondolkodó énemet, meghasonultam.
Lehettem volna neves színésznő,
lettem helyette szakadt táncosnő
szriptízbárban, harisnyakötőmbe
apró pénzt tettek, leértékeltek.
Hideg szél csapkodja az arcomat,
annyira fájom az önsajnálatomat.
Már csak szellő szeretnék lenni,
észrevétlenül Tehozzád simulni!
8 hozzászólás
Szia Noémi!
Talán jobban hangzana a vers, ha a rímek jobban csengenének, és a helyedben pedig kifejteném magát a sztorit erről a színészesdiről, de ez csak egy szerény gondolat. Hogy pedig a savanyú kritika után is mondjak valami édeset: jól sikerült, megkapó a történet, bennem egy kicsit párizsias hangulatot keltett. 🙂
Szeretettel,
Réka
Kedves Réka!
Valószínű az alábbi hibára gondolsz, hogy a nőrímre hímrímet írtam.
"szriptízbárban, harisnyakötőmbe
apró pénzt tettek, leértékeltek."
Majd javítom!:)
Kedves Noémi'
Bár igyekszel a sorvégeket rímessé tenni, mégis, valahogy kicsit erőletettnek hanak. Nekem a racionálisan szó sehogy sem illik bele – úy általában az idegen szavak – a versekbe.
Tetszik viszont, hogy verseidnél igyekszel a klasszikus formát követni. Nagyon fontos, hogy sokat írjál, az a legjobb tanítómester, mert mindig egy-egy lépéssel előbbre jutsz. Persze, az is, ogy sokat olvass verseket és mást, itt a Napvilágnál is, mert a szókincs ezzel bővül.
Szeretettel: Kata
Kedves Noémi!
Felbukunk, elbukunk, de mindig van kiút, s így találjuk meg valójában merre menjünk, hol is van a helyünk.
Üdv.: Alberth
Kedves Noémi!
Tudod sok ember van aki tud magán is segiteni, de sok olyan is, aki másikon mindig akar, néha sikerül is, de sajátmagával szemben, mindig az elveszettek oldalán van, Ezekhez, a másodikakhoz, tartozok én. Én is már többször "leltároztam" az életemet, sok mindent nem csináltam volna meg,de sok mindent nem is kaptam voln meg az élettöl. Már Paulo Coelho leirta egyik idézetében:
"Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon."
És amikor erre gondolok, akkor talán semmit sem csinálnák másképp, ha lehetőségem lenne rá.
Üdv Tóni
Kata, Albert, Toni köszönöm az olvasást és a javaslatot!
Megfogott a versed, gratulálok!
Köszönöm kedvességed Steph McCrieff.