Hazámból suttogom majd neved
Lassacskán, s csak éjjelente
Elmész, Európa másik felére
Kihal utánad az utcából az élet,
S hiába vágyom északi vidékre
Itt maradok középen,
Emlékeddel szívemben,
Lázas érintés reménytelenségével,
Nélküled.
Édes Európám, bár ne születtél
Volna ily tágasnak, s
Minden vágyam beleférhetne
Egy utcádba!
3 hozzászólás
Szép, romantikus sorok. Olyan, mint egy parfüm, egy halk szerelmes dal, egy szellő. Semmi elkomplikálás.
További sikeres alkotást!
Csak annyit tehetek hozzá,hogy kitünő.
Köszönöm, hogy írtatok, és örülök, ha tetszett! Remélem máskor is jártok majd erre!:-)
H.