Egy tündér siklik sötétben és csendben
Nesztelen, egy levél meg se rezzen
Kíséri a hold, s kékes fénnyel játszik
a fák közt csak a sziluettje látszik.
Barna szemek tűzben izzó párja
Hosszú selymes haján lobogó szél tánca
Finoman s oly gyengéden halad
Egyetlen pillantása magával ragad.
5 hozzászólás
Ez gyönyörű.
Tavi
Kedves Zoza!
Ez már a sokadik versed, amit így egy szuszra elolvastam. Az akorosztikonokkal csak az a bajom, hogy túl nyúlfarknyiak… (Mondd csak, az összes lány a kedvesed volt?:))) Ezen a két versszakon már jobban lemérhető, hogy van érzéked a versíráshoz:) Gratulálok!
Üdv: Borostyán
Ez a néhány név mind közel áll hozzám és valóban van köztük olyan aki a párom volt. A vers pusztán tisztelet feléjük. A szerelem mint téma a legszebb.
Kedves Zoza!
Először arra gondoltam az Euthümia valami betegség 🙂 Most a jelentését is tudom.
Szép szerelmes vers. Az utolsó versszak nagyon tetszik.
Ági
Szep vers, lagy es könnyed, mint egy tünder. Gratulalok,
H.