s reptükkel fájnak:
ne add magad!
Éveid múltával
kevesebb nem leszel,
hát ne add magad!
Leltárod hiányt mutat,
s fájón hasít beléd a tudat?
Figyeld a fáj hangulatát,
Fogd ecseted, s a keser'ből
a jót fesd szépre,
hogy méltó legyen emlékezésre!
S az út végén vess pillantást
e képre, hogy mondhasd: Megérte.
6 hozzászólás
Remélem neked megérte. Ha nem, akkor se hagyd magad !
Szeretettel, Zsenál
Kedves Zsuzsa!
Kedvesen szép biztatást írtál a barátodnak. Tetszett.
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Zsenál! Bocsánat a késedelemért, de rég jártam itt. Most örömmel láttam, hogy nálam jártál, amit szívből köszönök! Köszönöm értő olvasásod. Bár ez a vers nem rólam szól, hanem egy barátomnak ajánlva írtam, de biztos vagyok benne, hogy, ha nem is megérte, mert még itt vagyok, de meg fogja érni! És valóban nem adom magam! Köszönöm megtisztelő látogatásod! Szeretettel: Zsuzsa
Drága Ica! Nagyon szépen köszönöm! szeretettel: Zsuzsa
Egyetértek! A távolság – akár térben, akár időben – egyébként is megszépíti a történéseket, dolgokat. S ha még egy kis festői varázslattal is élünk, akár kiállítást is rendezhetünk nekik. Tetszik a versed!
Kedves István! Köszönöm értő olvasásosd, látogatásod versemnél, az időt, mit adtál nekem! Szeretettel: Zsuzsa