Evezz tovább!

Fejünk lehajtva alkuszunk a múlttal,
nem éri meg, ha lázadozni kell,
a kornyadó reménysugár belénk hal,
leköpködik, ki érte szót emel.

A nyűtt gerinceink puhán hajolnak,
a szánk, ha néma, úgy fejünk se fáj,
kit érdekel, milyen sötét a holnap,
ha ránk a gőg üveggolyója vár.

Befűszerezte azt kevély malaszttal
megannyi porkolábja délcegen,
s e szürkülő világ nem is marasztal,
hajód taszítja át a tengeren.

Evezz tovább, botor fejed lehajtva
fogadd a sorsodat megalkuvón,
s az alkonyatra majd ne gyúlj haragra,
ha mindezért fiadra száll a gond!