Évszakaink

izzó álmok nyarat kavarnak
hímes szélű kendő a rét
fázós percek most nem zavarnak
ezer fokon lángol a lég

felhők szélén csüngnek a percek
esőcseppben lobban a vágy
völgyek mélyén ködök szemelnek
ázott lelkünk csodára vár

jégsipkásan ballag az éjben
december hóval szórja szívem
egy mi tartja bennem a lelket:
az érted érzett hű szerelem