Évszakok

Zöldell, virít minden falomb.
Virágteljes a hegy, a domb!

Nárcisz, rózsa, tulipánok.
Valós, igaz, te is látod.

Vígan dúdol a természet,
láttál-e már ennyi szépet?

Ember ragyog, olyan vidám!
Ezért szóljon minden imám.

Gyümölcs érik és leesik.
Pajkos gyerekek felszedik.

Most bevirrad torzonborz ősz,
dús szakállú, zordon és bősz.

És elénk áll hószínű tél.
(Kell hóembert hogy építsél!)

Hull a virág, hull az ember,
mindent elnyel, mindent elnyel…

a november, a december,
ámde ne fuss és ne menj el.

Levél sárgul, hullik porba,
mint akinek nincs más gondja.

Visszategyük a falombba?
Mint akinek nincs más dolga?

Hull a virág és hullunk mi.
Tudunk s tudunk halványulni.

Megőszülünk, belehalunk,
de csak mosolyg minden arcunk.

Kihullik a fogunk, hajunk.
E világban maradhatunk?

Téli álmod még ne kezdd el!
Nyarat fogjad két kezeddel!

És sohase, ne engedd el!