Tavasszal nyílnak a virágok
Fellángolnak a régi álmok
S a szerelem, mely újra hajt
Madarak zengnek róla dalt
S ha virágzik a kikelet
Boldog holnapra ébredek
Nyáron perzsel, s éget a láng
Vágyam új magaslatba hág
Ha kísért a gonosz szellem
Új erővel állok ellent
Levetem életem minden terhét
Örömmel várom az újabb estét
Ősszel már minden enyhül
A parkban ülök kedvetlenül
Még érzem a rózsák illatát
Lényem frissességük járja át
Kitisztul tőle testem, lelkem
Boldog perccel gazdagít engem
Télen minden hóval fedett
Egy fagyos hajnalra ébredek
Az ablakon kinézve látom
Eltűnt a szép tavaszi álom
Halott vidék mi kintrekedt
Bentről nézem a dermedt hegyeket
3 hozzászólás
Annyira kidólgozott,hogy …már fáj!
Erre csak két szót tudok írni: nagyon szép!! =)
kEDVES Snowman csak gratulálni tudok csodás versedhez. Gyönyörű képek. 🙂