Rügyet bontani más évszak hivatott,
de a papírforma néha felborul;
egyre buknak hű doppingalkalmazók,
a télszerep lassan rámpára szorul…
a hó lapáton kuksol, már idegen,
vagy zárdában haknizik fényért a nap,
tavasz bújócskázik épp, s jót nevet,
ahogy elmos majd ármányt, vigyorokat.
Földkéreg szökken, barakk omlik népre,
vihar nyáron nem odáz, csak szól: vége,
új szelek, új évadja kezdi táncát,
szereplő szerepét játssza s megértse!
Ember, ha emberibb, visszatér béke,
szimultán élhet évszakon, éven át.
6 hozzászólás
Kedves Andrea!
Tetszettek igazán mély gondolataid!
Utalásaid,képeid!
Különösen ez:"vagy zárdában haknizik fényért a nap"
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm megtisztelő véleményed, hogy elolvastad ezt a nem épp könnyed verset.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
A ´könnyed´versekhez könnyü írni,mert mondanivalójuk nem tesz
megterhelést!
Egy kis erotika,egy kis egyéni ´meggyözödés´és kész!
Legyél,maradj ezen az úton!
Üdv:sailor
Szia sailor!
Persze, maradok, azt hiszem túl vagyok az útkeresésen. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogadom el a(z építő) kritikát, de úgy érzem, kialakult a stílusom, ezen már nem tudok változtatni. Sajnos, ezzel együtt kell, hogy élj, 😉
Üdv,
A.
Szia Andrea!
Elnézést,pont ezt akartam mondani,hogy
tetszik kialakult stílusod,mély gondolataid!
Mint pl az utolsó két sor!
Szeretem az ilyen írásokat!
Ami pedig a ´kis erotikát´illeti
csak általánosan írtam!
Üdv:sailor
Szia sailor!
Az erotika csak általánosan szép. ha direktbe nyomatják, az már hányinger. Mint minden.
Olvastam legutóbbi versed. Tátott száj. Látod, én nem tudnék úgy írni. de azt hiszem, nem is kell. Meg nem lehet. A stílusod egyedi. ettől jó. Szerintem erre kell törekedni, nem csatlakozni a tömeghez. Na, erről ennyit. 🙂
Üdv,
A.