Boldogságtól dalra fakadni
Az örömöket tovább fokozni
Gyermekarcokra mosolyt csalni
Fáradt öregeket kézen fogni
Ez az én dolgom, – tudom.
Senkivel soha nem pörölni
Bánatkönnyeket letörölni
Kimondani százszor, hogy szeretlek
A szavaim hozzád érkeznek.
Ez is az én dolgom, – tudom.
Sétálni esőben, fagyban, sárban
Gyönyörködni ezüst holdvilágban
Csillaghulláskor együtt sóhajtani veled
Füledbe súgni halkan a neved, – ha megengeded
Ennyi a dolgom, – tudom.
Mások bánatára vigaszt keresni
Megtévedteket jó útra vezetni
Kenyeret adni az éhező kezébe
Szeretetvirágot ültetni az emberek szívébe
Ez már csak a dolgom, – tudom.
3 hozzászólás
Kedves Vali!
Felhívás szeretetre! Nagyon szép vers, és igen, azt hiszem ez mindannyiunk dolga…
"Szeretetvirágot ültetni az emberek szívébe" – Nagyon tetszik!
Szeretettel,
Ida
Köszönöm szépen a figyelmedet Ida!Szeretettel üdv:Vali
Ez egy igazi hitvallás! Sokan kéne ilyen síkon elmélkedjünk, jobb lenne a világ!
Átéléssel olvastalak!
Tiszt: Gusztáv