röhögő emberi karikatúrák közepén
forog bamba ápolatlan fejem
forog az idő kerekére simulva
mintha tudná hogy a jövő olyan mint a múlt
áh mintha halovány rózsaszirmok lennének
füst örül körötte
tudatig maró felismerés töri át az időtlen kozmoszt
s üvöltés, felszabadult, férfias üvöltés özönli el e felfordult tájat
ó világom miért jöttél alám ily kecsesen
buján bimbózó mosolyoddal
kacagtál rám, mint ledöbbent tinédzserre
s ennyi volt
kietlen világot népesítettem s alkottam
szebbre, de mégsem telt meg
hiába izmaim robotja reményteljes téli napokban,
hiába drága teák keleti zamatja,
felszabadult örömöm is hiába vész
ó írni kár
izmaim ernyedtek
s e párna mily puha
mily puha már
1 hozzászólás
Nagyon jó! Egyszerűen költői.