Disszonáns akkordok?!
Mindegy! Csak csapkodok,
ez nem zene! Csak játék!
Még az se, csak düh! És nincs fék!
Zengjenek a húrok a láda mélyén,
én nem bánom azt se, ha szakad,
úgyis én győzök majd a végén,
mert a győztesnek sírni – szabad.
Ez nem zene
By Zöld Zsázsa
11 hozzászólás
Jó leírás a dühödt lelkiállapotról, megtaláltad s módszert indulataid levezetésére, csak a hangszer(feltételezem zongora) egyben maradjon.
Szia Zsázs!
Többször elolvastam ezt a versedet, próbáltam értelmezni, de egy kicsit ha segítenél.. szóval önmagában az egész gondolom egy kicsit pesszimista hangulatban íródott. Hiába írod, hogy “én győzök majd a végén” – mert az még így messzinek tűnik. Ezek szerint a “győztesnek sírni – szabad” az most egyenlő azzal, hogy a jelenlegi vesztesnek szabad sírni? (nem tudom, mennyire érted, mit akarok kérdezni..:))
Összeségében tetszett ez a játák a szavakkal, a 2. versszak pedig nekem kicsit át is adta talán az érzést. (vagy legalábbis adott valamit) Ebben a szakaszban amúgy jobban tetszenek a rímek is.
Szóval, gratula! 🙂
Gyemus
Ez az!! Nagyon jól kiadtad magadból! Nagyon tetszett! Gratula! Kicsit éreztem benne a dühös Mozartot, amikor ő a tiszta hang, meg a disszonáns is egyben. Szóval ügyi vagy! 😉
Szia Zsázsa,
Nekem nagyon tetszett, hogy Pély Barna szavaival éljek : “átjött”..
Azt hiszem éreztem már ugyan ezt és én úgy gondolom értem, hogy ki miért vesztes és győztes és miért szabad sírni. A 2. vsz. nagyon jó lett. Üdv.
Hangulatos! grt. A győztesnek mindent szabad.A vesztesnek sirni pedig lehet hogy kötelező.
Sziasztok!
Köszi mindenkinek, hogy írtatok! 🙂
Kis segítség, életrajzi háttér, amivel talán könnyebben értelmezhető ez az egész:
énnekem szörnyű hangom van és a zenei hallásom is igen gyatra, viszont imádom a zenét, rajongásig szeretem, ezt nehéz kifejezni… és gyakran énekelek (és olyankor majdnem mindig rámszólnak) és nagyon nagyon szeretnék hangszeren játszani, van is egy kis szintetizátorom, amin viszont csak az énekkönyveim dalait tudom úgy ahogy (pedig már vagy 8 éve kísérletezgetek), és van egy gitárom is, az az én külön tragédiám, hogy nem érem át rendesen a nyakát, mert túl rövidek az ujjaim. Szóval a “műkedvelő amatőr” kifejezésből kell kiindulni, ha engem értelmezni akartok, és a műkedvelőt felerősíteni, az amatőrt pedig lecsökkenteni, a végső határokig persze… és valahol ott leszek én.
Köszi mégegyszer mindannyiótoknak,
szeretettel:
Zsázs
Szia, én elkezdtem olvasni a magyarázatot, de amint a hallásodról kezdtél írni, rájöttem hogy nem érdekel, legalábbis amíg le nem írom a véleményem, hogy ne törje szét bennem a képet. (:))
A versnek van egy átvitt értelme, teljesen rá lehet húzni.
Mindennel meg vagyok benne elégedve. tartalom, kifejezésmód, a lezárás.
Csak egyet sajnálok, hogy a rímképlet megváltozik.
Bocs az örök elégedetlenkedésemért.
🙂
szia
ez a vers túl rátarti!
ez tényleg nem zene, hanem egy jól megkomponált mű, szinte hallom Mozart Varázsfuvoláját. Légyszíves áruld el nekem, hogy ki írta az eredetit amiről másoltad? szeretném megismerni a költőt!
nem, mégse tetszik
Kedves Zsázsa!
Győztesnek és vesztesnek is szabad sírni. Tetszik a versed.
Ági