Ez vagy TE

Veled megszületett a szeretet,
Mi őseidből már rég kiveszett
Önzést, kapzsiságot, kizárva,
Jöttél erre, a kegyetlen a világra,
Törölték génjeidből az utálatot,
Helyette hordozod, az alázatot.
Ha beléd rúgtak, halkan tűrted,
Veszekedést, zsivajt, elkerülted.
Rossz házasság, a válás kirabolt,
A diplomás nő a földbe tiport.
A jó szülők, osztották napjaid,
Határt szabva legyen valakid,
Ki csak hozzád tartozik, és tied,
Visszaadva veszettnek hitt hited.
Lásd itt vagyok, már hosszú ideje,
De az ő szemükben, nincsen hitele,
Engem, egy senkit nőül veszel,
Hogy szíved akarja úgy teszel.
Ezt már nem nyelik le, takarodjunk,
Ha kell gyerekestől az utcán lakjunk.
Saját lakásodból, minket híd alá dobnának,
Boldogok ha szemedben könnyet látnak,
Perben lenni, vagyonkád megszerezni,
Hogy fiuk voltál örökre elfeledni.
S hogy miért? – mert végre boldog vagy,
Kaptál családot, ki parancsra sem hagy.
Nekik adott Fortuna , meg van mindenük,
De sosem volt igaz, boldog szerelmük.
Nem kell tőlük semmi, futni messze el,
Hol a végtelenen túl is a boldogság ölel.