Gyere, gyere felém, ha szeretetre vágysz
Ígérek bármit, ami téged ámít, elhitetem te vagy a mindenem
Nélküled semmibe veszne életem.
S ha már meguntalak, végzek veled, kitépem naiv kis szívedet.
Arcodba nevetek, s meglátod szemem csillogásából az igazi énemet.
Oh, te szerencsétlen, engem nem bánthatsz meg!
Nincs bennem mély érzelem,
felszínesség és kétszínűség, ami szorult belém.
A bűntudat sikolya benned, mely a homályba vész el.
Lábam előtt heversz, darabokra törtelek és én csak gúnyosan mosolygok,
Mikor rád gondolok.
Könnyek folynak végig arcodon
Nem hatsz meg barátom.
Ez vagyok én, akihez jöttél.
nem változom se tőled, se mástól!
Azt mondod, visszakapom ezt százszor?
Hidd el nekem, nincs mitől félnem kedvesem.
Boldogulj egyedül nélkülem.
2 hozzászólás
Angelus, nagy kettősséget éreztem ebben a versben, de csak az első mondata miatt. Aztán később megint elbizonytalanodtam. Összességében nagyon jó verset adtál nekünk, tényleg tetszett.
aLéb
Szia köszi, a véleményed s, hogy olvastál!