Csak vergődik egy lélek,
Rohanok, de el nem érlek.
Fáradt szemeim égnek,
Árva könnycseppek közt élek.
Könyörtelen valóság,
Ordító néma éjszakák.
Csendben ülő szép madár,
Éneke nem szól többé már.
Elhalón még remélek,
Körülfonnak még a fények.
De remegek és félek,
Szívembe szúrt hideg kések.
Nem jön, hiába várom,
Párnák közt szememre álom.
Végzetem tükrét látom,
Sorsom láncait lerázom.
Ha eljön az új hajnal,
Együtt élek minden hanggal,
Vándorlok ezer dallal,
Tudom rámtalál egy angyal.