Hiába köszönt a nyár
az ősznek,
sarkon fordult fodros ruhájában,
s a szelíd csend
rideg némaságot ölelt.
Megtört a nap fénye,
szétterült a kert apró levelére,
s átszüremlett az ősz haján.
A nyár, a múlt dalán
még is visszarettent,
mindent tagadott:
a szánalmas szidalmakat,
s a sohasem volt
ég-színű madarak röptét,
az öröklét édes gyümölcsét.
A fodrozó tavak csobbanó neszét,
mit körbezárt
a sodró üresség.
Az ősznek jönni kell mégis
halkan, észrevétlen,
fodros ruhájának
sok ezer színével.
A nyárfa-lomb játszadozó
árnyán lüktet majd
a léha őszi szél,
fellazul a dió burka,
s gyümölcs lesz a föld ölén.
6 hozzászólás
Kedves Ánes!
Versed nem csupán színekbn tobzódó őszi képekkel varázsolt el, de dallamos, teszik az egész, de különösen az utolsó mondata.
Kellemes volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata
Köszönöm, hogy írtál.Igazából én a nyarat szeretem de majd megbékélek az őssze is.
A téli hóesést pedig imádom.
Szép hetet kívánok!
Szeretettel . Ágnes
Szép nagyon!
Szeretem az őszt, ez a kedvenc évszakom, mert megbújik benne a jövő ígérete.
Gratulálok a vershez!
Szeretettel üdv:hova
Nagyon változékony ez a mostani ősz.Nagyon nehéz hozzá igazodni.
De annyi biztos, hogy csodálatos tud lenni, amikor falevelek elszíneződnek.
Köszönöm, hogy írtál.
Szeretettel. Ágnes
Nagyon tetszett ez a dallamos vers a nyár elmúlásáról és az ősz érkezéséről.
Elvarázsolt a hangulata.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida
Köszönöm, hogy olvastad a versem és hogy írtál róla.
Szép hétvégét kívánok.
Szeretettel: Ágnes