2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Ezernyi darabra hullott…

    SelanneBy 26 hozzászólás1948 megtekintés

    Ezernyi darabra hullott a kép, mint a
    tükrük szilánkja, mely koppant az éjszakába.
    Belé hasított a csendbe, fénye kezemben,
    egy ügyetlen mozdulattól csillant.
    Megcsillant az örömök órája, a feledhetetlen
    percek morzsája, vakított benne a lámpa fénye.
    Pupillámat összehúzta, mely markolt szívet,
    s mindent, mit ért. Lélekjáték. Kergetőző…
    hol húzta, hol taszította a puha álmokat,
    s a görbe, kavargó, látomásokat.
    Elfordítottam fejem, ne bántsa két szemem,
    hisz nem engedem. Vagy mégis elengedem?
    Felszedegettem, rakosgattam össze, valami
    mégis hiányzott belőle. Olyan hamissá változott,
    Olyan matt lett a képe, mire rájöttem, nem világít
    már, sem a lelke, sem a lámpa fénye.

    Share.

    26 hozzászólás

    8. hova on

      Kedves Marietta!
      Emlkékszem ,- gyermekkoromban egyszer próbáltam összeregasztgatni a törött tükör szilánkjait. Már akkor sem sikerült, valahogy mindíg hiányzott egy darab. Azóta is sokszor kísérletezgetek ha úgy hozza az élet, de most sem sikerül. Miért nem lehet az "örömök órája" már a régi? Gyönyörü soraidhoz gratulálok!
      szeretettel ölellek:Vali

      • Selanne on

        Drága Valikám!

        Én is próbáltam már összerakosgatni a darabokat, aztán minduntalan "falba" ütköztem.Nem sikerült.Feladtam, mert pont az a darab hiányzott, amitől újra egész lehet. Ezek az élet szilánkjai. Köszönöm szépen soraidat. 🙂

        Szeretettel:Marietta

      • Selanne on

        Kedves Zoli!

        Hamar meg voltam a verssel, cirka 5 perc. Komolyan:-) .Verset így tudok írni , ha sokáig töprengenék, nem tudnám ,érzem. Olyankor folynak a szavak. Nagyon köszönöm,hogy megtiszteltél látogatásoddal.

        Szeretettel üdvözöllek,Gabit is, Fifinek,pedig sok finom falatot

    12. T. Pandur Judit on

      Kedves Marietta!
      A szilánkok szúrnak, vágnak, vér fakad az ujjadból, ha hozzájuk érsz. Nem akarják, hogy összerakhatóak legyenek. Ami eltört, eltört, és törött is marad, hiába ragasztják össze.
      " mint mikor lejár a lemez,
      s már csak sistereg a gramofon.
      Vége az utolsó dalnak, nincs több kör
      helyére került a kar, és a tű,
      csak ne bántana így a csend,
      ne volna ily' keserű!"
      Judit

    13. szusi on

      Selanne, így jár az, aki olykor úgy kommentel, ahogy én. Amikor kicsit ráér akkor olvasgat, aztán amikor egy kicsit megint ráér, akkor visszamegy azokhoz az alkotásokhoz amelyekhez írni is akar valamit. Így történhet meg az, hogy meggyőződésem volt, hogy írtam ehhez a versedhez és ma reggel derült ki számomra, hogy nem. Még szerencse, hogy azokat a munkákat, amelyek kifejezetten tetszettek többször is elolvasom, napokkal, esetleg hetekkel később is. Miközben újra olvastam a versedet, felrémlett, hogy nem emlékszem mit is írtam neked. Na, akkor derült ki, hogy ….pedig akartam.
      Nos, ami fontos számunkra és "eltörött", annál az első reakciónk valóban az összeragasztás gondolata, melyet többnyire meg is valósítunk és legtöbbször arra a következtetésre jutunk., hogy kár volt vele bajlódni, már sosem lesz ugyanaz. Én eddig, még mindig ide jutottam, és mégis újra és újra az "összeragasztás" az első gondolatom, a második már nem mindig….

    Leave A Reply