sokszor rám talált a szerelem
ám elillant mind elszelelt
az utolsó megölt feltámasztott
s talán mert későn jött
– féltem új már nem terem –
hát úgy döntöttem nem hagyom
nemes ezüstlapokból
készítettem szelencét míveset
mintáit magam metszettem
pántjait húsz nap kovácsoltam
fedelébe parányi szerszámmal véstem
titkos jeleket
ezt is tőled tanultam még
a legendák idejében
zárjához a kulcsot
léleklakatostól ellesett
titkos fogásokkal öntöttem formába
csilingeltek mind
az apró reszelő kalapács kicsiny üllő
a vén héphaisztosz kalapját levette
a kovácsistenek csak álltak fejet hajtva
amint meglátták művemet
fekete gránit alapján állani
ily mester nem terem minden időben
találgatták e biztos kezű dalnok
művébe mit kíván rejteni
mert kevés dolog akad az ismert világon
mit eképpen érdemes óvni félteni
szerelmem került e cizellált csapdába
s egy kristálylapon át
mit dobozkám oldalába illesztettem
meglestem naponta ravaszul
mint fénylik lüktet és lángol
izzik szikrázva gyönyörű alakja
ám a szerelem ha rab sorsra jut
kifakul meghal elenyész
én vén bolond tudhattam volna
erről írt írók sora szomorú regényeket
s a költők is eleget dalolták mégis
önzőn rabságra ítéltem szerelmemet
kiengedtem hát menjen ha akar
emléke enyém akkor is
ha irizáló szárnyait kibontva odébb áll
de más történt barátaim
kis rabom vidám kurjantással
nadrágom szárán végig felfutott
vállamra ugrott kecsesen szökellve
s onnan lám a huncut érzemény
gömbölyű fenekén ingem zsebébe csúszott
majd nevetve kikandikált
így járjuk a világot azóta ketten
a vén szürke farkas meg az örök szerelem
Molnár Péter
7 hozzászólás
Kedves Molnár Péter! Igazán gyönyörű ez vers, nagyon tetszettek a versben lévő képek, hangulatok! Gratulálok Önnek!
Lehet, igaza van Antoniának, aki azt írta, hogy tetszenek neki a versben levő képek.
Én azonban valahogy úgy vagyok az ilyen hosszú mondattal, hogy nem tudom értelmezni. Ha volna hozzá kedvem, akkor kiemelném, mondatokra szedném. Tehát úgy, ahogyan a magyar írásmód-helyesírás megköveteli, közben használnék vesszőt, s minden mondat végére pontot tennék. Az egész versed egy mondat. Aki tehát szeretné értelmezni, vagy felölvasni-elmondani, nem tudna lélegzetet venni, mivel hiányzanak az ahhoz szükséges írásjelek. Ne haragudj érte. Ez a modern versekre is előírás – lenne. S ha megpróbálnád mondatokra szabdalni, egészen biztos nagyon jó lenne a versed.
Nem pontozom az elmondottak miatt.
Üdvözöllek.
Dehogy haragszom, sőt, tisztelettel megköszönöm véleményed.
Keresek majd olyan verset is, amely megfelel az elvárásodnak.
Köszönöm, hogy időt szántatok rám.
Szia!
Nekem tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm.
Valószínűleg átszabom, hátha Kata sem lesz ennyire szigorú. 🙂
Szia!
Nekem nagyon tetszik ez a vers.Nem hiányzott sem a vessző sem a pont.Pont így jó ahogy van.Nagyon belefeledkeztem a tartalomba.Kívánom neked ha ősz hajjal is de vidd a szerelmet magaddal amerre csak jársz a világban,de ne tartsd rabságban,hiszen az emlék az valóban mindenképpen a Tiéd marad.
Gratulálok!
Üdv:hova
Helló!
Ha már így elkezdtem a verseidet olvasni, gondoltam, ezt is meglesem.
Nekem ez a vers is ötös, mint a többi, de egyet kell értsek drága névrokonommal. Én is írtam klasszikus és központozás nélküli verseket is, több százat olvastam, és szerintem nem azzal van a baj, ha egy verset nem központozol, hanem, amikor nem a megfelelő verssel teszed ezt. 🙂 Úgy értem, van ahol kifejezetten jó, van, ahol nem. Ez pl. lényegében egy mesélős vers, ami egy kis történetet mond el, ez megköveteli a mondatokat. Most, hogy kb. 15-ször elolvastam az Álmában is dolgozó-dat, rájöttem, hogy hiába van minden szó a tökéletes helyén, mégse az igazi, pont a pontok miatt.
És mégvalami: kb. fél percig mozdulatlanul bámultam a monitort, amikor megláttam szegény sánta istent kis kezdőbetűvel… ilyet még a modern művészet nevében sem lehet tenni. Szerintem. Hiszen a fiúknak sem bocsájtottunk meg soha a nemecsek-ezésért…
Kata voltam.