Jól bent járunk a tavaszban,
lassan virágzik az akác,
ajtónkon már kopogtatnak,
Pongrác, Szervác és Bonifác.
Ők, kik régen kabátjukkal
takarták a betegeket,
saját maguk halálával
mentették az embereket.
Hideg nem volt kímélettel,
kabát nélkül mind megfagytak,
ám akiket betakartak,
egytől.egyig megmaradtak.
Mégsem várjuk jövetelük,
félünk megfáznak a kertek,
mert hát ők a nevezetes,
fagyot hozó fagyosszentek.
4 hozzászólás
Nagyon kedves vers a fagyoszzentekről…dallamossága most is nagyon jó!
Gratulálok! Judit…
Szeretettel: Lyza
Kedves Judit!
Futnak a sorok, remélem a fagyosszentek elől,mert kár lenne értük.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Csak egy kis megemlékezés, mert valahogy nem hagyják elfelejteni, hogy itt jártak…
Szeretettel, Judit
Kedves Lyza, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit