Fáj minden perc és minden nap,
A levegő vétel az élet az hogy vagy,
Hogy vagy és nélküled kell éljek,
Fáj hogy megismertelek téged,
Az emlékek az esték a reggelek,
Az hogy már nem melletted ébredek,
Fáj a szívem a lelkem a szám,
Hogy nem lehel már csókot senki rám,
Fájnak az órák a nappalok az éjszakák,
Mikor sírva alszok el remélve a csodát,
Belülről már hallott teljesen mindenem,
Csak egy kétlábon járó test ennyi lett belőlem!!
Fáj…
By Beya
7 hozzászólás
Szia Drága!
Ez nagyon jó lett és az a fájdalom ami árad belöle az valami hihetetlen!De mint mondtam nézz előre mert mindig jön valami új!
"az élet túl rövid ahhoz, hogy szomorkodással és az elmúlt dolgokon való kesergéssel töltsük, minden ezzel töltött perc a leendő boldogságunkból fog hiányozni.."
Csak neked!
Puszi
huhh, ez nagyon fájóóó, én öszintén mondom neked ,hogy egyszer megtalálod a boldogságot, és segítek neked mindenben!!!!kitartás!!!!és rám mindig számíthatsz!!
? Ezzel a barátoddal is szakitotatok ? vagy mi ?
Beya!
Talán egy egyoldalú szakítás?
Tényleg nagyon szomorú!
Nagyon szépen fejezted ki magad!
Gratula!
Nincs rá szó, milyen szép lett ez a vers. Szívbemarkoló!
Köszönöm hogy olvastátok és írtatok hozzá,igen a fájdalmat átélve könnyű ilyet írni!
Kedves Beya! Tényleg szívbemarkoló a versed, annyira átérezni minden szavát. Fájdalmasan gyönyörű! Gratulálok hozzá! (bár ne ilyen témában írtad volna…:( ) Fel a fejjel! Andika