Annyi mindent érzek,
és annyi mindent mondanék…
Belém fulladnak az érzések,
mert tudom, csak rontanék
a helyzeten, ami köztünk kialakult.
Megfakult, elmúlt talán a szerelem,
s én meghalok, mert alig vagy velem,
s ha mégis, ott a távolság…
Hiába a szomorú nézés,
fáj az a négy, öt vagy akár egy lépés…
Ölelj át! Szeretlek.
De nem mondhatom neked…
Fáj, annyira szeretlek.
De többé már nem mondhatom neked.
1 hozzászólás
Lüktetsz…Vérzel…Armand ezt Még átérezni is rossz! =(
Sajnálom, és remélem nem sértelek meg azzal ha azt mondom ezt az érzést muszáj volt átélni hogy EZ a vers megszülethessen.