Ha fáj, üvöltsd a világba!
Hátha meghallja valaki.
Bánat szíved rágja.
Dobd ki utca mocskába!
Hátha rálel valaki.
Könnyed csorog lelkedből,
nem tudod elállítani?
Bánat szíved rágja?
dobd ki utca mocskába!
Hátha rátapos valaki.
Ha fáj, kiálts a világba!
Hátha megszán valaki.
Nyomorult szíved könnyét
Koldus szomjazó issza
Míg dobog, és szeretőn
két mocskos kezébe fogja.
Lelked reményét adja,
Hátha megszán valaki.
Ha fáj, ordíts a világba!
Hátha átölel valaki.
Ne reménykedj botor!
A világ csak nyomor.
A szeretet kidobni,
Utca mocskába való!
A közöny az Úr!
Ha fáj, sírd a világba!
Hátha megsajnál valaki.
2 hozzászólás
Nagyon találó vers.Tele van fájdalommal,megvetéssel és életuntággal.A szóhasználatod sem mindennapi…vagyis pont ez az,hogy mindennapi,hisz sokszor érezzük,hogy fáj…
Ha tudnád, hogyan fájt akkor a világ, mikor ezt írtam. Egyszerűen kitört belőlem az elkeseredett kiáltás.