Fáj a fej, lóg a láb, lomhán mozdul a kar
Jár a szád dobban a szív az agyam most kihagy.
Jár az óra áll az idő, érzem száll el a vágy
Csöndbe lennél, nem beszélnél, ha tudnád mennyire fáj.
De nyomd csak nyomd a szívemet, nyugodtan lépjél rá,
Szántsd csak szántsd fel lelkemet ne járjon rajt tovább,
Se ember se állat semmi más, többé csak én és te,
Ha ezt teszed? Temethetsz! Nem lesz már többé de!
Tűröm, tűröm a fájdalmat, de meddig tarthat még?
Szívbe röppen a kérdésem és szürkébb lesz az ég.
Gyöngysorodra trófeám lassan felfűzöd.
Mit tehetnék? Ha azt szeretnéd ezt is eltűröm.
2 hozzászólás
Most nem mondom meg, mert annyira nem vagyok benne a verstanban, milyen a versformád, de biztosan olvastam már ilyen stílusban megírt verseket.
Jó a témája, szép magyaros stílusban, hibátlanul fogalmazol, ezért azt ajánlom, hogy foglalkozz versírással, mert van hozzá tehetséged.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm. Megígérem nem most fogom abbahagyni :).