Fájdalom

A beteg anya, kinek betegek gyermekei,
S olyan messze élnek, hogy őket el nem érheti,
Nagy kínnal szívében csak aggódik szűntelenül,
Gondolatai szárnyán mindig köröttük repül.

Az elméje folyton csak a gondjaikat lesi,
Szállna hozzájuk azonnal, de hát nem teheti.
Imádkozik és könyörög remélve a sorsnak,
Bízva hogy meghallgattatik, könnyeket morzsolgat.

Ha hazamenekülnek gondterhelt gyermekei,
Erejének teljéből gondolatukat lesi.
Símogatná és babusgatná még körbe őket,
De azt már nem lehet, harminc évesre felnőttek.