A világ most hideg és sötét,
Szívemben hordom mérges tőrét.
Emberek! Állj! Ne tovább! Elég!
Kiszállok, míg megtehetem még.
Gyere, csak feküdj ide mellém!
Ölelj át, szoríts, fordulj felém!
Csókolj, csókolj utoljára még,
Hisz itt van már, közelít a vég.
E világ minket kitaszított,
Két gyászos árny-lény, két csalódott.
Haljunk meg most, haljunk meg csendben
E édes-gyászos szerelemben
4 hozzászólás
szep vers tetszet
köszönöm:)
Szia merenwen!
Nekem is tetszett a vers, habár a rímek többsége ragrím… tudom, néha muszáj és néha helyénvaló is, de az igazán szép rím nem ilyen.
és nem tudom, hogy az utolsó sorban csak elírás-e, de az "édes" elé "Ez" illene!
gratula a versedhez!
üdv
Arnodre
Szép vers! Grat!:)