fájjon a csendnek
ha kiáltok
fájjon a fénynek
ha világlok
fájjon az éjnek
a sötétnek
fájjon a felhőnek
ha szél leszek
szeretőmnek
ha elveszít örökre.
fájjon a rózsának
ha elhervad
harmatcseppeknek
ha párolognak
fájjon az emléknek
ha nem múlhat
fájjon a kék parázs
a múló láng
a szeretőmnek
ha elhagyom örökre
10 hozzászólás
Drága Ica!
Ha jól belegondolunk, talán fáj is. Lehet, hogy nagyon sok fájdalmat okozunk, csak éppen nem tudunk róla, mert nem érezzük, és nem gondolkodunk el rajta, hogy a csendnek tényleg fájhat, ha megzavarjuk. Köszönetem, nagyon értékes gondolataidért.
Ölellek szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida!
Ez a vers inkább hárítás akar lenni.
(a saját fájgalmamról, önző módon)
Ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica!
Ez a versed mindig mélyen megráz, mikor olvasom.
"Fájjon az egész világnak a fájdalmam, mert ekkorát már egyedül nem tudok elviselni!" – Egy hatalmas sikoly a versed!
Szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Nagyon eltaláltad az érzéseimet! Köszönöm.
Szeretettel: Ica
Nagyon szép vers! Szeretettel gratulálok. Zsuzsa
Köszönöm kedves Zsuzsa, hogy meglátogattál!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Egészen különleges így! Nagyon modern, nekem bejön ez a forma, jól kiemeli a tartalmat. Sőt, úgy érzem, csak ebben a formában hatásos az első és a második vsz. utolsó sora! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Köszönöm a véleményedet, örülök neki nagyon.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedvey Ica!
A féjdalom mindig mélyre hatol, jelez nekünk, megtisztítani szeretne.
Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs, hogy olvastad a versem és az igaz sorodat.
Szeretettel Üdvözöllek: Ica