Szememből a csordogáló könny
Hangosan koppan száraz kövön.
Szívemben fájó vízhangot ver.
Egymást követő sós, sajgó csepp,
Mit szememből szívem csalt elő.
Fájdalom szorítása szívem.
Sosem érzett kínból merítve
Savként marja lelkem hiányod.
Örök vágyakozásban várom,
Láthatlak-e kedvesem végre.
Enyhítsem szívem sajgó vágyát
Elképzellek magamnak, látlak.
Te vagy életem, örök álmom.
Szívem gyönyörben égő mámor,
Ha megpihenhetek karodban.
Szeretlek minden porcikámmal,
Szeretlek fájó szívem kiáltásában.
Szeretlek örök szerelemmel.
1 hozzászólás
Most mardos a hiány, de a szerelem majd megtalál.