2025. április 22., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Falevél

    SelanneBy 32 hozzászólás1733 megtekintés

    Nem láttam a szelet
    csak éreztem
    felkapott,
    Körbe táncolt
    s közben
    forgatott.
    Símogatott olykor
    meg megállt
    súgta nekem,
    ez egy új világ
    Repített, csókolta
    hullámzó testemet
    erősen vágyta
    a perceket.
    Megláttam a szelet
    és éreztem
    ernyedek
    Varázshegyen
    virágok szirmára
    fektetett
    Elvitt magával oda
    hol a csoda miránk
    várt.
    Lágyan megcsókolt
    majd lassan magába
    zárt.

    Share.

    32 hozzászólás

    1. dpanka on

      Drága Marietta!
      Mivel az egyéb kategóriába tetted, így nem is gondolok az elmúlásra, amit általában egy falevélről sokszor gondolok, most csak a csodára koncentrálok, ami magába zár. (meg a szélre)
      Gyönyörű versedhez gratulálok!
      szeretettel-panka

      • Selanne on

        Szia Panka!

        Gondolkodtam azon, a falevél címet adjam, vagy a szél legyen. aztán végül isd ágy maradt. Azért vigye a szél ezeket a gondolatokat. Azért írtam, nem az emúlásról, mert a két utolsó versem, olyan lett ami kissé másabb, hát gondoltam, gyerünk a vidámabb dolgokról írni.
        Köszi!:-)

        Ölellek:Marietta

    4. Névtelen on

      Kedves Marietta!

      Első olvasatra nekem nagyon is az elmúlás jutott eszembe versedről. A falevél, amit felkap a szél és magába zár, számomra mindenképpen befejezést, véget jelent. Többször olvasva már több minden jutott eszembe soraidról. Az élet maga is kicsit olyan, mint a szél. Időnként felkap, körbe táncol, megforgat és bizony súg ezt is, azt is. Tetszik, mert gondolatokat ébreszt, s gondolkodásra készteti az olvasót. Lágysága és szépsége pedig már – Tőled megszokott módon – természetes számomra:)

      Szeretettel R.

      • Selanne on

        Szia Rita!

        Valóban a falevélről, általában az elmúlás jut az emberek eszébe, én most azt szerettem volna kifejezni, az a falevél, képletesen az, tetszett a gondolat, játszani a széllel, és vele.
        Köszönöm, hogy itt jártál, köszönöm a soraidat, jól esik minden szavad.

        Szeretettel:Marietta

    5. T. Pandur Judit on

      Kedves Marietta!

      Ezek a huncut szél úrfik… Van amelyik lágyan ringat, simogat, van amelyik táncba hív, van amelyik tép, cibál, egy másik meg zörget, zargat, és van amelyik ellenállhatatlanul elsodor…
      Szépséges versedet olvasva ilyen gondolatok jutottak az eszembe.

      Judit

      • Selanne on

        Drága Judit!

        Egy "szélúrfi" márcsak ilyen:-) kérdés milyen a falevél? Hagyja , vagy nem hagyja. Köszi, hogy erre sétáltál. Megyek én is hamarosan feléd, mert látom Svájcról írtál, húúúúúúú az a szívem csücske ország , a gyermekeim miatt. Már mindkét lányom ott él, de majd ott a kommentnél tovább írom…

        Szeretettel:Marietta

    6. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Marietta! 🙂
      Fáziskésésben vagyok, amióta elkezdődött a suli, pedig nagyon igyekszem. 🙂 Hozzád mindig érdemes betérni, mert rejtőzik itt egynéhány szépség, mint ez a "Falevél" is, aki nem más, mint te magad. Ötletes, játékosan lágy lebegés.
      Nagyon tetszett, ringatóztam vele. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Selanne on

        Szia Tamás!

        Igyekeztem, most nem az elmúlást megjeleníteni a falevélel kapcsolatosan. Miért is ne kaphatná fel a szél, miért is ne vihetné magával? 🙂 Igen, mindig van új, mindig van miért, csak ahogyan írod, meg kell tudni látni.:-) Köszönöm szépen!

        Szeretettel:Marietta

    13. Dobrosi Andrea on

      Kedves Marietta!

      Érdekes, kiből mit vált ki egy vers. Én az ember gyenge és esendő voltát fedeztem fel benne, egy falevél "bőrébe" bújva. Nem vonatkoztattam az elmúlásra, inkább arra következtettem – "Lágyan megcsókolt/majd lassan magába/zárt." – hogy van remény, csak olyan, mint a szél. Hol közelebb van, hol távolabb, hol erőteljesebb, hol gyengébb.
      De lehet, csak én gondolom így. Akkor is szép!

      A.

    Leave A Reply