Így, utólag, nem hittem volna Atyám
hogy egyszer túl a hatvanon
beszélgetek veled.
Jól esik kitárni a szívem
és nem tudok másra gondolni
mint arra, hogy te küldted őt hozzám
kis kegyeltedet
még ha magát az ördögöt használtad is
tanító szándékául a világnak.
Ha most képzelem el őt
úgy képzelem, kormos arccal
mint Mikuláskor a krampuszokat.
Úgy, mint Kiskanászt, azt az fekete klottgatyás
árva fiúcskát
akit disznót őrizni vettek ki az intézetből
a tanyára.
Egy egész nyarat, töltöttünk együtt
a mezőn
felnőtt felügyelet nélkül.
Én a szénaboglyák mögüli házból
Bársony kutyával jöttem
ő pedig disznókat terelt ki legelni,
nap-mint nap.
Se hétköznapja, se vasárnapja nem lehetett.
Templomba sem juthatott el hozzád.
Akkor még úgy hittük, ott lakozol.
Mint, ahogy én sem. Mint ahogy én is.
Ő volt az egyetlen játszótársam Bársonyon kívül.
Nem is. Beszélgetőtársam, akkoriban.
Vessző-suhogtatással kísért káromkodások közepette,
már akkor begyűjtöttem néhány meg nem értett szót.
De, hogy miről is folyhatott a beszéd a szünetekben,
arra alig emlékszem.
Talán épp az előzőek miatt.
Egy érzésre viszont igen, hogy minden meg volt benne
ami belőlem hiányzott.
Csodáltam őt.
A szavainkat nem
de ha a találkozásainkat körül lengő, zöldellő gyep illatát
vagy a nyári nap melegét
a simogató szellő érintését a bőrömön idézem fel
be kell látnom
fiatalkorom ellenére sem voltam mentes annak tudatától
hogy én lány vagyok
ő pedig fiú
S hogy hiába vagyunk ártatlanok
azokban a megkísértés előtti
paradicsomi időkben
ha nálam a bűntudat és a büntetés
megelőzte a bűnt.
6 hozzászólás
Keedves Ildikó!
"ha nálam a bűntudat és a büntetés
megelőzte a bűnt."
Néha szeretek olyanról írni,ami egyes gondolatmeneteket
hoz,szinte paralell a leírtakhoz!
Itt is egy annyira ismert dolgot érintettél,ami nálam is annyira ismert!
Talán egy elöbbi élet büntetése…
Mint az álmokban annyi minden meg nem értett…
A bün elött a büntudat…
jajjj mennyire ismert!^
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Rájöttem, hogy ez a vers nem sikerült jól.
Túlcicomáztam azt a kevés emlékképet, ami megmaradt.
Ráadásul nem ez az első emlékem a témában.
De az annyira szégyenletes a mai napig, hogy egyedül, Dr. Lux Elvira, klinikai pszichológusnak mondtam el.
Ő a második, a másik érintett után, aki sírba vitte a titkot.
Minden emberi lény eredendően, alapvetően jónak születik.
Isten nem teremt selejtet.
Csakhogy aztán, "véletlenül" történik valami.
Egy picike rossz, ami elindít egy lavinát, s jaj, ha nincs aki megállítsa, mert a rendszerbe vírus kerül, s mert nem az önkéntes karantén a megoldás, semmilyen vírusra, hanem az alapprogram maradéktalan helyreállítása.
Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel:
Ildikó
Szia Ildikó! Sztem meg nagyon is sikerült! Nekem pl. tökre átjött. Az a vicc, hogy szerintem (aki inkább prózát írok, azt is minek?) – ez a téma nagy lenne prózaként is! Szeretettel üdvözöllek: én
Azt mondod, kedves Bödön?
Hiszek neked. 🙂
Meglátom tudok-e még valamit kihozni belőle.
Nagyon sok szeretettel:
Ildikó
Szia Ildi!
Nem is mérlegeltem, hogy vers e vagy magának az írásnak milyen a formája, szerkezete. A történet a belső éned, a gondolataid vittek. Kisfilmet éltem át, akár én is lehettem volna az a "klottgatyás árva fiúcska". Így illetve, szinte ilyen módon, ebben a miliőben indult az életem. A végével meg elkaptál. Az nagyon ott van.
Köszönöm a mozidat.
Szeretettel
Zoli
De örülök! Nagyon örülök! Kedves Zoli!
Annak külön, hogy az utolsó sor, ennyire jól "megült" nálad. 🙂
Nagyon sok szeretettel, külön köszönettel: Ildikó
U.i.:Melyik vidékről származol, vajon?