A múlt árnyéka, ma is kísért
küzdök a máért, a holnapért.
Fiatalon gyermekeket szültem,
korom ifjú, de lelkileg megvénültem.
Sosem szóltam, mosoly mögé menekültem
az emberek hitték, minden bíbor körülöttem.
De ez álarc, és nem néztek mögé
egy vidám arc került, a kínok fölé!
Fáradt vagyok! – lassan már nem bírom
csak ki szeret, látja duzzadó kínom.
Állnak, félőn és keserűn toporogva
de nem tudnak gyógyírt nyomoromra.
Felemelem fejem, szemem ragyog
ha kínok közt is, de boldog vagyok!
Csak megfáradtam. – a boldogság csendre int
tovább megyek, a holnap kezdődik megint.
8 hozzászólás
Drága Kriszti!
Nem is tudom, mit mondjak…
Azt,hogy milyen szépen írsz, fogalmazoil, azt nem is ragozom!
A fájó ebben a versben az,hogy nagyon sokan így élnek, s még csak észre sem veszik…
“Sosem szóltam, mosoly mögé menekültem
az emberek hitték, minden bíbor körülöttem.”
Ez mindent elárul, ez a két sor…A szerelmem is így élt..de csak múlt időben,hála nekem:)))
Igaz Baráti Szeretettel Ölel:
Zsolt
Kedves Krisztina!
Ez a módja az élet élésének, az örökös álarc hordása, szerepek játszása csakugyan iszonyúan fárasztó. Mindig van más megoldás is valamire, ha amit tettünk eddig, az nem vált be egészen. A versed nagyon szép, ami ihlette, rendkívüli erőt feltételez.
szeretettel: Ria
Drága Barátnőm!
Ez a vers… gyönyörű. Érzem, átélem az általa közvetített érzéseket, melyek Benned kavarognak. Azt hiszem tudom mit érzel. Lelked fiatalságának kulcsa az általad írt sok szép versben rejlik. Hiszen mindegyik kicsit más és mégis Te vagy mind.
Ne csüggedj a boldogságot csak valódi küzdelmek árán érhetjük el…
harcolunk mind a kínok ellen, kezünkben tollal… a verseinkkel!
Szeretettel ölel: Angelface
Köszönöm drága bArátnőm, a kedves hozzászólást.Bizony mi nők, nagy ,,köténnyel”Rendelkezünk, hatalmas zsebekkel., mibe sokminden belefér:)Igazad van, és te érzed, tudod, a verseim, én magam vagyok.Az utolsó sorok a hozzászólásodban, mostani helyzetemben, nagyon találóak.Sajnos idő hiányában, most nem , de majd leírom privibe neked, mekkora erő kell ahoz, hogy túléljük a küzdelmet, azért a személyért, ki a párunk.Addig is puszi:Kriszti
Kedves Ria
Bizony az erő ami bennem van, erős, és sajnos a körülmények, a mindennapos küzdelmek miatt, most a legerősebbnek kell lennie.
Nagyon köszönöm, a kedves hozzászólásod:Szeretettel:Kriszti
Drága Zsolti
Nagyon köszönöm soraid.Most sajnos, nagyon kevés időm van, hogy írjak, de majd küldök privit.Lehet pár napig nem leszek.Te írj sokat!
Millió puszi:Kriszti barátnőd
Kedves Kriszti!
Teljesen átéreztem a soraidat! Nagyon szépen fogalmazod meg a mindennapos, sokszor ember feletti küzdelmet, mely végig kíséri az egész életet. Kinek így, kinek úgy. Nekem is néha nagyon elegem van, és szeretnék kicsit “lazítani”. Aztán a következő pillanatban már ismét boldog vagyok, mert “végül is” szép ez a földi élet, ha nem is mindig egyszerű, és könnyű…
Szeretettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Nagyon jó lenne lazítani, és pihenni.A kerék forog, és ha nem követjük a lépésünkkel, bizony nagyot eshetünk.
Azért az élet kell!Mert ad is.Boldogságot, és szeretetet:)Még ha szegényen is, de lelki gazdagon, szép ez a nyomorúlt élet:)
Szeretettel:Kriszti