Figyeltem ahogy feküdt ott a havon,
Figyeltem őt,s ő is figyelt,tudom.
Tekintetünk néha,néha összeakadt,
S tudtam,előbb,utóbb hozzám simul majd.
Csak álltam ott és néztem,
Szemében a biztatást látni véltem.
Néztem ahogy feküdt ott a friss havon,
Sörényébe túrva birkóznák vele nagyon.
Megszelídíthetném,érzem s tudom,
De fájna mikor elhagyna egy napon.
Hisz várja őt a falka s az erdő apraja-nagyja,
Oda tartozik ő,az otthon visszahívja.
Csak fekszik a havon és néz rám,
A szemével szinte hipnotizál.
Visszatérek hozzád még, tudod,
Néha,néha havas alkonyokon,
Hogy önfeledten játszadozzunk a hóban.
Megszelídítelek,jól van?
2011.01.19.
Dobos Adrinak FARKAS című grafikájához. Szakács Zsolt
2 hozzászólás
Kedves Zsolt,
próbálok mögöttes gondolatot keresni, de azt hiszem, versed valóban a farkasról, az állatról szól, és a barátság, a megszelídítés vágyáról, nem másról. Szép gondolat, de a farkas állítólag nem szelídül… viszont megharap gátlástalanul.
Ez jutott eszembe.
Birkóznék… és a vesszők után tégy szünetet.
Kedves Irén!
Ezt a "verset" egy grafikához írtam, ha látnád azt a grafikát amit ide sajna nem lehet feltölteni,
akkor neked sem a vérengző fenevad jutna eszedbe. Egyébként az egész "vers" egy mögöttes gondolat, ami a rajz alkotójának szól. Köszönöm az értékelést és a hozzászólást, ígérem, hogy odafogok figyelni a vesszőkre.:o)