Juhász őrzi a nyájat,
köd borítja a tájat,
a nyáj halakn legelész,
de a farkas már tettre kész,
halk nesz hallatszik,
majd egy bárány elalszik.
A farkas tovább ólálkodik,
míg nem a puli ráugrik,
de a vad megfogja torkát,
s a kutya nem vakkant már.
A nyáj rohan a juhász fele,
de a juhásznak ez legjobb tele,
pálinkás sötétség borult rá,
így vált a legelő halálosággyá.
A farkas már jól lakott,
társainak nem hagyott,
a juhász csak tovább aludt,
míg nem szólt a farkas vonyítás,
mire kinyílt a még csipás
szeme, de már késő,
elveszett mindene.