mint fátyolt suttogó hajnal
úgy sóhajt hangod,
s illan selymed szűzi dallal
fürdeted szomjazó partod,
ringatod kis kacsák báját,
fehér hattyúk úsznak tova,
lelkem szítja tűz varázsát,
Nálad lel otthonra,
palástod ezüstje cikázik,
szívemben sirály-dalt zúgnak,
a nádas tangót játszik,
csókra hívja a napsugarat…
14 hozzászólás
Megtiszteltetés elsőnek írni ehhez a remekműhöz! Gyönyörű! Annyira jól bánsz a szavakkal… megszólalni nem tud tőle az ember. Szeretettel: Andika
kedves Andika! Megtisztelő, hogy Te írtál elsőnek, köszönöm:)
A tópart hangulata megragadott. Finom, lebegő képek, képzelet és valóság együtt. Nagyon tetszett ez a versed!
Szia: én
Szia Bödön! Örülök, hogy jöttél, köszönöm szépen szavaidat.)
Csodálatos vers!
gratulálok
András, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy tetszik:)
"Ó természet, Ó dicső természet,
Mely nyelv merne versenyezni véled"
Hát te megtetted…
Csodás lett versed!:)
Gyönyörű költői képek!!
Annyira finom, légies szépség!
Nagyon tetszett.
Dórikám! Köszönöm szépen!:)
zsike! örülök, hogy tetszik, köszönöm!:)
Kedves SW!!!!!!
A cím, a szavak, a hangulat, a sorok üzenete, az összhang, a gondoskodásod arról, hogy szépet adj Nekünk, nos ez mind sikerült! Ez nem semmi!
Szeretettel gratulálok! d.p.
Köszönöm szépen Dinikém! Örülök, hogy itt jártál!:)
Szia!
Csodálatosak a képeid, nagyon tetszenek.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kedves Rozália, örültem, hogy olvastad:)