Fáznak az angyalok,
szárnyaik deresek,
keblüket szorítják
szívszaggató szelek.
Fátyolos szép szemük,
elkékül telt ajkuk,
áttetsző ruhájuk
jéggé fagyott rajtuk.
Fáznak az angyalok,
a lelkük didereg,
enyhítsük emberek
a hideg szíveket!
Szeretet melege
sugárzik feléjük,
s ők hisznek mi bennünk,
feléled reményük.
Könnyeik erednek,
boldogság tengere
hullámzik alattuk,
borzolja dél szele.
Pálmafák zöldülnek,
pára száll könnyedén,
mosolyból fény fakad,
s szívünk nem kőkemény.
Fáznak az angyalok?
Ó, dehogy, ragyognak,
a lényük melenget,
fényt adnak a napnak.
Táncolnak, kacagnak,
fürödnek a légben,
fáznak az angyalok?
nem fáznak, megértem!
2 hozzászólás
Ó, szegény angyalok, ott is hideg van és nagy hó esik odakint Mennyországban is? Mégis jó, hogy a
"szeretet melege" őket olyannyira felmelegítette, hogy már nem fáznak, inkább "Táncolnak, kacagnak"…
Milyen szép gondolataid vannak. Nagyon örültem, hogy rátaláltam!
Szeretettel gratulálok: Kata
Bizony, kedves Kata! Ezt a verset akkor írtam, amikor a leghidegebb napok voltak, meg azok az őrült jeges szelek… Még a magasságos égben is pokoli hideg volt. Ha az angyalok ott fáznak, a szeretet tavaszt varázsolhat nekik. Mert miképp az írás is mondja: "Az Isten szeretet…"
Végül is iyen gondolatokkal vigasztaltam magamat és másokat.
Örülök, hogy rátaláltál és elolvastad! 🙂
Szeretettel: alberth