Nehéz álmaikból bizsergeti életre a fákat
a felhő-labdákat görgető szél,
görnyedt füzekről illan a bánat
méhek seregével játszik a fény.
A nárciszok vidám kisasszonyként
fürkészik egymás kalapját,
ha szirmukhoz egy boldog bogár ér
szerelmes álmukat sóhajtják.
Felkúszik a tavasz ég és föld közé,
s míg madarak szárnyán rebeg a vágy,
zászlókat feszít a mezők fölé
az apadó könnyekről fecsegő szabadság.
3 hozzászólás
Örülök, hogy rátaláltam a szép verseidre.
Gratulálok, Ágnes
Szeretettel gratulálok szép alkotásodhoz: Ica
Gyönyörű ez a vers kedves Timi, szépek a képek, a dallama megkapó.
szeretettel olvastalak: Zsu