Régmúlt ifjúságom slágerét hallgatom.
Jó volt andalogni
a táncparketten egykor ……
…..most nem a molnár mesél
Hanem
a cigánykereket vetett képzeletem.
Érzem, ahogyan
egymásba fonódik a két test.
Elfehéredek.
A kártyalapom sem aduász.
Fehérebb vagyok a vakvezető botnál
…..nyitva a szemem
még sem látok, pedig ép az íriszem
Vesta-szüzek kísértenek
akik a partra szaladtak éppen
hogy megmeneküljenek….
Fehér vagyok, fehérebb mindennél
már levegőt sem kapok
cinkeltek a kártyalapok
s látom, ahogyan egymásba fonódik
a két test, nem menekülök.
12 hozzászólás
Kedves Noémi!
Néha elmerengünk mind a múltban, sokszor fájdalmasan is érint, de ez mégis a természet rendje. Szépen írtad le, nagyon lehet érezni..
Remélem, azért minden rendben van!
A legjobbakat: C.
Kedves C.
Köszönöm az olvasást és a jókívánságodat.
Igen, minden rendben van.
Barátsággal: Noémi
Kedves Noémi!
Nosztalgiázunk-nosztalgiázunk?
Nagyon szép emlékeket hozott felszinre a versed, és a zene.
Köszönöm.
Ha közel kerültem egy lányhoz, akkor én iunkább vörös lettem, mint fehér.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm Harcsa, kedves vagy.
Noémi
Érdekes ez a vers Noémi, itt nem fejtegetem miért 🙂
De tetszett !
Szeretettel gratulálok: Zsu
Köszönöm Zsu, majd akkor privátba.
Noémi
Kedves Noémi!
Nagyon tetszett!
Annyira egyéni!
Szeretettel:sailor
Boldoggá tettek szavaid Sailor, örülök, ha tetszett.
Noémi
Szia!
És remélem, minden rendbe van veled.
No nem a vers miatt jutott eszembe ez, mer az jó, meg tetszett.
túlarti
Szia Túlparti, tudja a rosseb.
Az emlékek felszínre képesek törni, évtizedek után is, és milyen jó, hogy az ember úgy lett összerakva, hogy megélheti mindezt.
Marietta
Köszönöm Marietta.