A misztikus ó- és középkori jelenet:
az asszony a férj fejét tetvezi,
fondorlatos szerelmi szolgálat, ez a fejbenézés.
El akarja veszejteni férjét,
gondolatban megöletését tervezi.
Majd vált a kép:
szeretkeznek a fa tövén,
és a távozó kéj ópiumától a férj
elalszik asszonya vérbő ölén.
Majd fonákjára fordul a kép:
hideg üvegre homályosul az utolsó lehelet,
a férj vérének alvadó tükrére
a feleség, és szeretője képe fagy:
gyilkos ikerségük a bűn legendája marad.
Régen késő minden bánat,
gyilkosokat sem éltethet lelkifurdalás.
Ha nincs vezeklő, vagy ha a vezeklő kardot csörtet,
nem lehet soha bársonya a csöndnek,
az utód is csak átkot örökölhet.
És ebben a balladában ez az kárhozat jár még ma is
körbe-körbe.
4 hozzászólás
Kedves János!
Versed részre-osztása, a képek váltása érdekes megoldás.
A tartalma igazán nem mindennapi, én megborzongtam.
Viszont az érdekessége megfogott.
(Utolsó mondatodban "ez az kárhozat" -ban szerintem ez a lenne a helyes.)
Borzongva olvastam: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy tetszett a balladám. Az utolsó sorban valóban elírás történt.
Üdvözlettel:SzJ
Bocs, ha úgy érezted, hogy én hibának fogtam fel, mert én is csak elírásra gondoltam.
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet az elírásra.
SzJ